Estente meghalunk az ágyban, s reggelre már mások vagyunk. Mind változunk zokogva, vágyva és nem találjuk – önmagunk.
Kosztolányi Dezső – Plato olvasása közben
Ha tetszik, ha nem. Ha fáj, ha nem. Ha szimpatikus, ha nem. Ha felfogod, ha nem.
Ha a 2020 előtti Mr.Siidet, Laczikó Csabát, előadót vagy embert keresed, rossz helyen jársz.
Ha a 2020 előtti Mr.Siidhez, Laczikó Csabához szeretnél hasonlítgatni, nagyon rossz helyen jársz. Már a tegnapi Mr.Siidet, Laczikó Csabát sem tudod a maihoz hasonlítani, mert minden nap fejlődök.
Kicsit, nem sokat, de fejlődök. Nap mint nap. Lépésről, lépésre.
Minden este meghalok, hogy reggel újjá szülessek, ám akadnak olyan napok amikor a halálra nem kell estig várni. Van olyan nap amibe többször is belehalok. Tök jó nekem, nem!?
Hogy a fenti Kosztolányi idézet második felét kiemeljem a változás egyik fontos lépése az amikor felismered és szembenézel azokkal a cselekedeteiddel amit ezzel a fejjel már nem biztos, hogy úgy abban a formában megtennél.
De vajon, ha azon cselekedeteidet nem teszed meg, most ugyan ezen a szinten lennél? Ugyanide jutottál volna értelmi és érzelmi szinten?
Szerintem nem. Úgy, gondolom ahhoz, hogy ma az légy aki vagy(érezd jól magad… hahaha elcsíptelek) végig kellet döcögj egy bizonyos utat. Zokogva, vágyva változunk, ahogy Kosztolányi is megmondta mondjuk én még kiegészíteném egy nevetve szóval, mert nem csupán fájdalmas változás létezik szerintem, minden csakis felfogás kérdése.
Egy biztos, mindannyian változunk. Ez a mi evolúciónk és ha tetszik, ha nem, ha fáj, ha nem, ha szimpatikus, ha nem, ha felfogod, ha nem, ez van. Minél ritkábban találkozol valakivel, annál látványosabb ez a változás.
