Nem, itt most nem Winston Churchill könyvét elemezzük ki, mivel még nem olvastam el, inkább ahogyan eddig is, saját tapasztalatból merítek. Bár a cím egy kicsit hatásvadász, nem vadásszuk a hatást, nem célom a mennyiség inkább, ahogy eddig is a minőségre igyekszem összpontosítani.
A szavaknak súlya, ereje, hatalma van. Ezért nem mindegy az, hogy milyen szót milyen kontextusban használunk. Persze ezeket a mondásokat eddig is hallottuk, ám én úgy gondolom, hogy egy adott mondatot minél többször hallunk, indokolatlanul, különösebb magyarázat nélkül, úgy vállunk rá immunissá. Elveszti a súlyát maga a mondanivaló.
Szerintem ezt gyönyörűen fel is használták ellenünk, annak rendje és módja szerint. Ennek egyik következménye a funkcionális analfabetizmus hála a társadalmi hipnózisnak.
Ezen kívül mély sebeket is ejthetünk egy-egy szúrós mondattal áldozatainkon, minden szó egy kés döfésként hatol be az elme és a lélek láthatatlan mellkasába, traumát hagyva maga után. Emlékezzünk csak vissza a 2020-as és 21-es évre. Egy nyomasztó mondatot sosem tudok elfelejteni amit az egyik barátom közösségi média felületén olvastam és mint oltatlan. Úgy, hogy ráadásul tudok a sorok között olvasni éreztem a társadalmi nyomást. Társadalmi lobotómiát alkalmaztak, így igyekeztek befolyásolni a gyengébb akaratú tömeget.
A szavak hatalmával való visszaélés.
Sikerült is de ami a legrosszabb, hogy egy olyan lavinát indított el és olyan mély szakadékot nyitott meg egy csapással a társadalomban aminek a következményei beláthatatlanok.
A társadalmi és gazdasági összeomlás már a spájzban van és van egy rossz hírem, képmutató hozzáállással nem építhetünk hidakat a szakadék fölé.
