Lassan 20 éve kísérletezek ezzel a csodás, idén 50 éves műfajjal, ami talán az utolsó valós művészeti megnyilvánulás (bár én ezt kétlem) egy könyvben olvasott sorok szerint, de még mindig akadnak olyan elfojtott témák bennem amiket eddig öncenzúra miatt nem adtam ki.
Hamarosan felszakad ez a gát, 3 éve dolgozom az ügyön és akkor mindent elsöpör az elfojtott témák cunamija. 😀
Döntések és azok következményei.
Az emberi sorsok, ha szigorúan objektíven és földhözragadtan közelítjük meg, nem mások mint döntések és azok következményei. Oly egyszerű és mégis olyan nehéz, mikor meg kell hozni őket, az adott helyzetben, szituációban és körülmények között.
Tapasztalataim szerint az emberek nagyrészt kényelmi, anyagi és komfort szempontból, rövid és hosszútávon a legkedvezőbb megoldást választják, önmaguk és a családjuk számára ezáltal meghozva a döntést ami megpecsétel egy-egy sorsot. Döntéshozatal előtt nyilván a rendelkezésre álló információ halmaz alapján mérlegel mindenki, így sem garantált a siker. 50-50 %.
Természetesen vállalnunk kell döntéseink következményeit, ha jól sült el ha nem. Sokan itt rontják el, kívülről azt sugallják minden rendben, ámítják saját magukat ám belülről, mint egy mérgezett nyílhegy lassan de biztosan mérgezi meg a testünket és a lelkünket. Igen, én is jártam így, tapasztalatból beszélek, írok.
A jelenlegi összeomlott társadalmat nem tanították meg arra, hogy vállalni kell tetteik következményeit illetve arra, hogy nem létezik kudarc és siker, csupán tapasztalás.
Határon túli paradoxon.
Vegyünk egy egyszerű példát ami rengeteg határon túli magyart érint, de vegyük csak simán Szalontát példaként. Itt élek, itt tapasztalok.
Az elmúlt 10 évben, rengetegen költöztek át családostól MO-ra, azzal a meggyőződéssel, hogy minden szempontból fejlettebb a nyugati ország. Ház árak olcsóbbak, oktatás színvonalasabb, munkalehetőség van, egzisztenciálisan élhetőbb. Ismét leírom, hogy az elmúlt 10 évről beszélek nem a jelenlegi helyzetről, az aktuális helyzet épp a paradoxon ami nem volt előrelátható.(Vagy mégis!?)
Ki gondolta volna, hogy ekkorát fordul a világ.(Sajnos akik megvezettek…pont ők.)
A konklúziót mindenki vonja le saját magában.
Falra hányt sorsok.
