Miért Posztkomunizmus Fin 1989 – 2020 (1) az új album címe? Második rész.

Miért Posztkomunizmus Fin 1989 – 2020 (1) az új album címe? Második rész.

2020 májusában természetesen felmondtam a cégnél és elindultunk kalandos utunkon az önmegvalósítás és az önállóság irányába. Indulás előtt pár héttel, sajnos párom nagymamája ágynak esett. Ez egy örlő időszak volt számunkra, mivel párom nem szerette volna így otthagyni őt, akivel nagyon bensőséges kapcsolatot ápolt. Halála esetén ugye a határzár miatt, az utolsó útjára sem tudtuk volna elkísérni ezért csúszott az indulás időpontja.

Időközben a Simonyi lócájánál a sors összehozott egy zsenivel, aki egy teljesen más világot tárt elém és egy olyan lehetőség kapuját tárta ki számomra, amiről eddig csak álmodtam.(erről a későbbiekben részletesebben írok majd)

Egy hónappal később párom nagymamája itt hagyta eme földi létet. Nyugodjon békében.

A törés és a fájdalmak mellet tudtuk, hogy az indulás ideje eljött, bármennyire is fájdalmas az.

Lajosmizsén élő barátaink családi vállalkozásába társultunk be, biogazdálkodás, saját termékek. De persze rögtön 14 nap karanténnal nyitottuk pályafutásunkat, a határátlépés után a tomboló Covid járványnak hála.

Természetesen a határzár miatt, a féléves ott tartózkodásunk alatt csupán egyszer tudtunk találkozni szeretteinkkel, Gyulán, ugyanis 30 kilométerre a határtól, 24 óráig át tudtak jönni karantén kötelesség nélkül. Most is amikor ezen sorokat írom hihetetlen dühöt érzek az inkompetens vezetőség és az őket kiszolgáló árulók irányában. Családokat választottak el, gyászoló emberekbe hagytak még mélyebb sebeket azzal, hogy szeretteiktől nem hagyták őket végső búcsút venni.

„Nürnbergi per: ahol minden bűnös parancsra hivatkozott”

Ahogyan az első részben leírtam, részben ezért tartom árulóknak a rendszer szolgáit, de a súlyosabb dolgokról csak ezután kaptam felvilágosítást. A legnagyobb árulás nem is ez, csupán csak a hab a tortán. Régóta és hosszútávon dolgoztak az emberek ellehetetlenítésén, lehetőségek szabotálásával, az emberek megosztásával. A társadalmi hipnózis rám is olyan szintű hatással volt, hogy észre sem vettem eddig.

Sajnos a lajosmizsei kalandunk, 6 hónapig tartott. Keményen dolgoztunk a gazdaságban, az üzemben, az értékesítésben és az új termékek/prototípusok készítésében, de csupán a tartalékainkat emésztettük fel, minden szinten. A Covid járvány és a vele járó megszorítások a közép és kisvállalkozók halálát, a nagy multicégek gyarapodását és monopóliumát okozta. Árulás 2.0.

„Nürnbergi per: ahol minden bűnös parancsra hivatkozott”

A konfortzónából való kilépés két dologra világított rá:

  1. A szüleim iránti szeretet nem mérhető anyagi javakban. Nekik köszönhetem, hogy ez az ember lett belőlem, minden jó tulajdonságomat tőlük örököltem s tanultam. Eddig ők vigyáztak rám, most az én köröm jön.
  2. Magyarországon, Laczikó Csaba névvel, magyar állampolgársággal, magyar rendszámú autóval, minőségügyi vezetőként, előadóként és vállalkozóként is csak román vendégmunkás leszek sok ember szemében.

2020 októberében visszatértünk Szalontára és ekkor kezdtük el a gazdasági és szociális problémák beazonosítását, a kiváltó okok keresését illetve a megoldások kidolgozását.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük