Back to basics. 2020 októberében hazaérkeztünk, természetesen újabb 14 nap karantén várt ránk. (Összesen 52 napot voltam karanténban a vírus elszabadulása óta, ez gombócból is sok…).
Tudtuk, hogy újra kell építsük az életünket de semmiképp sem azon normák szerint ami akkor a normalitást jelentette. A világ egy hatalmas változás útjára lépet, ezt már akkor éreztem.
Azt még akkor nem sejtettem, hogy a változás milyen hosszú folyamat és sajnos nem mindenki képes rá.
Keményen dolgoztunk, rengeteg tervünk volt… majd ezen tervek lassan elszálltak mint a füst.
A 6 hónap kemény és áldozatos munka bár nem a várt eredményeket hozta, mégis megmutatta a szabadság azon aspektusát, ami után már nehezen tértünk vissza abba a mókuskerékbe amiből szabadulni akartunk.
„Minden változik, a lényeg nem…”
Visszatérésünk alkalmából megszorítások és karantén kötelezettség várt minket. A kárörvendő szavak természetesen nem hiányozhattak. A „mi megmondtuk”, „meg kellet próbálni” és a „jó helyed volt itt, nem is értem minek kockáztattatok” hallatán csak egy dolog jutott eszembe. Ha anno hallgattam volna ezekre a mondatokra és szavakra, sosem lett volna belőlem rap előadó.
Az új album első dalát rögtön meg is írtam egy D12 alapra, amiben elég konkrétan hangot adok véleményemnek és vészjelzésként a közelgő kreált válságra is felhívom a figyelmet. Nem, nem vagyok Nostradamus.
Azt hittem, nem csak én látom át ezt a színjátékot a környezetemben, de rá kellet jöjjek arra, hogy sajnos teljesen más program fut az én hardwaremen mint a barátaim vagy a közvetlen környezetemben élők hardwarén. Nincs ezzel gond. Mondjuk az mély sebeket hagyott bennem, mikor az oltás kérdésben én nem-el szavaztam, ezáltal bekerültem a buta emberek kategóriájába. Rendben. Megbocsájtok de nem felejtek.
Ekkor megerősödött bennem a döntés, ebben a rendszerben én nem is szeretnék nagyobb szerepet vállalni, megelégszem a butával. Egyék meg amit kifőztek.
Minden rosszban van valami jó.
Időközben sors vagy az univerzum, olyan emberekkel hozott össze akik hasonlóképpen gondolkodnak mint én.
A rendszerbe fél lábbal vissza kerültünk de már teljesen másképp tekintettem rá, köszönhetően azon információknak amihez hozzáférést kaptam. Nem csupán a problémákat vettem észre, de a megoldások tömkelegére is rámutatott zseni barátom, így 2020. októberében egy intenzív kurzusba kezdtünk bele.
A rendszer természetesen többször is próbált visszacsalogatni vezetői pozíciókba de mindannyiszor visszautasítottam azt sőt lemondtam az addigiakról is és elindultunk független utunkon. Nehéz, göröngyös de kitartó vagyok.
A Posztkommunista rendszer 2020 végén, 2021 elején véget ért. 2025-ig egy semleges zónában vagyunk ami lehetőséget biztosít számunkra egy új világ megépítésére. Tudom, hogy sikerül mert már elképzeltem magam előtt és a sors megajándékozott egy társsal és rengeteg hasonló gondolkodású emberrel akik támogatnak ezen az úton.
