Tegnap elkezdtem egy bejegyzést, de abba is kellet hagynom. Ki töröltem, újra nekifutottam, közben takarítottunk, csőtörés a fürdőszobában meg hasonló apró hétköznapi dolgok. Még jó, hogy Vasárnap volt…
Neki fogtam újra, de felkavart a téma. Túlzottan is bíztam az emberek tudatosságában, gerincességében, de egyelőre még nem tart ott a nagy többség, hogy az alapelveiket egyáltalán megfogalmazzák, nem hogy még be is tartsák azokat. Ez volt a hétvége megtapasztalása.
Ez a tapasztalás, meg is pecsételte a vasárnap estémet. Nyilván több csillag összeállt és szorongást váltott ki bennem. Egy szemvillanás alatt borult rám teherként az egész heti feladatom, nyomasztás, döntések amiket csakis én hozhatok meg s amik hatással vannak több emberre. Nem akartam. Sőt, egy adott ponton a házból sem szerettem volna kilépni. Ahogy belegondoltam ezekbe, egyre szűkült a tér, se a szobámból, de egy adott pillanatban az ágyamból sem szerettem volna kimozdulni.
Minek is!? Hisz itt minden olyan tökéletes. Nem kell csinálnom semmit, nem kell döntenem, nem kell rohannom, bal oldalamon a szerelme(i)m, a pelenkázó, a kiságy.
És akkor jött még egy hatalmas és egyben utolsó döfés vasárnap tiszteletére. Ott vannak a szerelmeim. Biztonságot kell teremtsek nekik. Meg kell óvnom őket! Fel kell nevelnünk! Megbirkózunk e feladattal? Mit csináljak? Mi tévő legyek? – Sorakoztak a gondolatok és kérdések.
Szerencsére ennyit tudtam mondani Katának – „Nem vagyok jól”.
És mivel már látta rajtam csupán várta, hogy szóljak, elkezdtük kivesézni a probléma okát.
Piszok mázlista vagyok, hogy Őt kaptam útitársként ezen a Göröngyös Úton, nem lehetek elég hálás.
Átbeszéltük, kiveséztük, kérdezett, válaszoltam, kérdeztem, ő válaszolt majd meditálás közben be aludtam.
Eljött a reggel. Sokkal határozottabban indultam neki a mai napnak, bár még éreztem, hogy nincs minden rendben.
13:08 a hét legnehezebb döntéseit meghoztam és kikommunikáltam. Ahol kellet, NEMet is tudtam mondani. Ez egy nagy szó, ugyanis nagyon sok ideig nem tudtam NEMet mondani aminek következtében belső feszültségek gyűltek fel. Ezen feszültségek következtében mindent eltoltam, halasztottam, úgymond Pató Pálként, „Ejj ráérünk arra még” stílusban húztam, halasztottam a döntéseim kiközlését.
Még van néhány olyan elintéznivaló amit szintén muszáj lesz a héten elrendezzek. Egészségügyi dolgok, doktorhoz menni, amik nekem mint hipochonder Vízöntő hatalmas erőfeszítés és kihívás. De ha már ilyen jól haladtunk a hét első napján, a többi akadályt is könnyedén vesszük majd.
