Kalandosan indult a mai reggel is, még szerencse, hogy a mi generációnk ehhez „hozzá van szokva”. Emlékszem én még a lavrokban történő tisztálkodásra, amihez a vizet a sparheton melegítettük meg, de azért így is egy pszichológiai stresszt okozott ez a komfortzónából való kilépés. Persze, ahogy a mondás tartja: A jóhoz könnyű hozzá szokni.
Mi is elkényelmesedtünk és egyből felháborodunk ha nincs víz, áram, gáz, pénz vagy kaja. A luxus. Ejj ejj.
Tegyük hozzá, hogy egy tömblakásban, szülés előtt egy nappal, ez a probléma még kellemetlenebb, főleg úgy, hogy az izgulástól azt sem tudom, fiú vagyok e vagy lány.
Ezt még fokozza, hogy emberek közzé is kell mennem, hogy legyen pénz pelenkára és hát páromnak sem könnyű a hatalmas fiamat cipelve, aki nem mellesleg a vízhólyag Rocky Balboája.
A reggeli rutint picit felborította a víz hiány, ugyanis jó szokásomhoz híven, ébredés után rögtön tárcsázom a porcelán kagylót. Valami megmagyarázhatatlan késztetést érzek, hogy az új napot az előző napi szennytől megszabadulva kezdjem. Ez ma sem történt másképp, csupán egy kérdéssel egészítettem ki ezen rutinomat, az éjjelente többször kijáró párom irányába, hogy Megjött-e már a víz? Neki tudnia kell.
Nemleges választ kaptam. No sebaj, van ivóvíz az artézi kútról, van lavor is, uccu neki.
Kalandos úgy lavorban tisztálkodni, hogy a porcelán kagylóban, le van fektetve egy kábel, ezért átcsoportosultunk a középső szobába. All in. Mintha egy póker bajnokság döntőjében lettünk volna.
A stratégiai pontok tisztítása után természetesen a fogmosás sem maradhatott el. Ekkor jött a zseniális ötlet, hogy akkor majd ezzel a vízzel öblítjük le a kábelt. De a vízhólyag Rocky Balboája ismét közbeszólt. Mikor ha nem most!?
A helyzet pikantériája, hogy miközben kezemben a lavorral indultam a fürdő irányába még magamra is sikerült lötykölnöm a mindenes vizet.
Ekképpen indult a Nagy Nap előtti reggelünk.
11:00 kor érkezett a hír, hogy bár sárga színű de ismét van víz.
Szinte meghatódtam, pont úgy mint a szalontai polgárjenő szavain, hogy nem szabad elengedni egy magyar ember kezét sem. Megsúgom neki, hogy elég sok magyar ember elengedte az ő kezüket már és kiszabadult a csukló bilincsből amit rá raktak.
