Ahogyan említettem a közelmúltban a Gondolatok egy panelből – XXVII. vlog bejegyzésemben, eljött az idő, hogy picit magammal is foglalkozzak. Elindultam a doktorokhoz.
Tegnap két doktornál is volt időpontom a szalontai kórházban. Ez alapjáraton már idegességgel töltött el, olyannyira, hogy hajnali 4:00 -kor fel is ébresztett az elmém és vetítette a durvábbnál durvább lehetőségeket, nyilván ezek régi tapasztalatok alapján, precízen összevágott filmek voltak. Már előre rettegtem.
Pedig nem volt mitől.
A régi tapasztalatok emlékei, mint a köd úgy szállt fel amint az első doktornál időben bekerültem a rendelőbe. Tök laza, normális, fiatalos fogadtatás, kellő szakmai alázattal ötvözve. Jó volt elmondani a problémáimat, miközben nem úgy éreztem magam, mint anno, hogy én vagyok a hibást azért mert oda mertem menni, zavarni. Nem. Teljesen korrektül, elmondták mik a következő lépések, mik a lehetőségek és megbeszéltük mikor tudok jönni egy egynapos beutalásra. Kellemes meglepetés ért.
Mikor kijöttem a rendelőből, a fiatal asszisztens még fel ajánlotta, hogy ha szeretnék az épületen belül tovább menni, kinyitja nekem a kártyájával az ajtót. Megköszöntem szépen de inkább körbe mentem a friss levegőn.
Első kör könnyedén, zökkenőmentesen, „normálisan” ment. Azért tettem idézőjelbe, mert ahogy az eddigi rossz tapasztalataim alapján működött az volt a nem normális.
Nem az amire vágyunk utópia, hanem amiben most élünk az disztópia.
A második kör szintén gördülékenyen ment, 10 perc várakozás után már bent is voltam a doktornál ahol ismét az előző, reggeli tapasztalathoz hasonlóan laza, normális, fiatalos fogadtatás várt. Elemezve az eredményeimet, elküldtek egy újabb vérvizsgálatra és elmagyarázták milyen ételeket kerüljek.
Mindkét helyen gyorsan és hatékonyan kezeltek, szakmailag és ami szerintem nagyon fontos EMBERILEG egyaránt.
Az Elsősegély illetve az Elsősegély II. című dalaim után nem gondoltam volna, hogy eljutunk erre a pontra még az én életemben(bár reméltem, sőt 2020 óta biztos vagyok benne, hogy messzebbre jutunk mint valaha is képzeltem).
Köszönöm!
