– A lehető, legkevesebbet ártsak másoknak, hogyha már megúszni úgysem tudom, hogy ártsak nekik, vagy legalábbis ellenükre tegyek, mert ugye nem lehet úgy élni, hogy valakiknek ne a kárára változtasd meg az életedet. Ez nem megy, tehát ezt be kell látni minden ilyen magánéleti konfliktusban meg kell bántanod embereket, kisebb-nagyobb mértékben.
Parti Nagy Lajos – Szavakon túl
– S, olyankor mi van?
– Az nagyon rossz, az nagyon rossz, de muszáj bevállalni. Egy pontig lehet konfliktusokat söprögetni, megoldogatni meg minden aztán van egy pont amikor úgy látja az ember, hogy ennek már nincs jövője és akkor kénytelen vagy fölvállalni a konfliktust.’
Néztem Kadarkai Endre műsorát és olyan volt mintha Parti Nagy Lajos gondolatai az én gondolataim lennének. Félelmetes és egyben megnyugtató is volt. Furcsa egybeesés, miközben szégyenletesen bevallom, most hallottam először Parti Nagy Lajosról.
Élek, mozgásban vagyok, változok. Vannak gondolataim, ötleteim, vágyaim amiket meg is osztok másokkal, akkor is ha az tetszik nekik, akkor is ha nem.
Már értem, hogy miért írtak sokan álnéven, könyveket, verseket. Az ember közvetlen környezetéből kevesen tudnak szembesülni saját magukkal és a kritikával. Hiába nincs bántó, sőt inkább segítő a szándék, ezt a szembesülés pillanatában nem feltétlenül fogja fel az ego.
