2022.11.22

Bátyáméknál a mai próba szünetében, kint az erkélyen rágyújtottunk egy “nótára” amikor is arra lettünk figyelmesek, hogy a Lidl parkolójában a rendőrök egy személyt igazoltatnak. A csomagok alapján meg állapítottuk, hogy valószínűleg egy hajléktalan az. Egyből arra terelődött a beszélgetésünk, hogy sajnos egyre többen kerülnek ilyen helyzetben kisvárosunkban is és reménykedve beszéltünk arról, hogy a projekt erre megoldás lesz. Dolgozunk is keményen azért, hogy minél kevesebben kerüljenek ilyen vagy ehhez hasonló helyzetbe, sőt minél több ember kerüljön ki a közelgő tsunamiból pozitívan.
Amikor lejöttem bátyáméktól a tömbház udvarán megláttam ugyanazt az alakot akit az erkélyről kiszúrtunk. Egy idősebb néni volt, nem tűnt “régi” hajléktalannak, néhány csomagjával elindult az állomás irányába az út szélén. Elindultam haza fele és megálltam az út szélén, hogy megkérdezzem tudok e segíteni esetleg. Ahogy megálltam, a néni elindult az út másik oldalára. Lehet megijedt, nem tudom. Elindultam felé és megkérdeztem tudok e valamiben segíteni. A válasz egyértelműen, nem volt. Megpróbáltam. Nem erőltetem. Viszont nagyon elgondolkodtam, hogy vajon mi lehet a története? Mit érezhet? Mit tehet?
Egy biztos, nem lehetünk közömbösek egymás iránt. Se ember, se állat nem érdemel ilyen sorsot, hogy egyedül, magányosan a kilátástalanság mély gödrében tengődjön. Társadalmi felelősségünk. Most különösen!