2020. óta minden megváltozott, nyilván én is, te is meg ők is. Alapjáraton nincs ezzel gond, a változás az élet velejárója, mondhatni természetes rendje éppúgy mint a születés vagy a halál.
Nem ugyanúgy gondolkodunk dolgokról, más a meglátásunk, tapasztalataink. Eddig azért voltak bizonyos morális normák, amik mégiscsak összetartották a ménest. Bármennyire is nem értettünk egyet bizonyos dolgokban, mindig húztunk egy vonalat, ahol mindannyian megtaláltuk a stabil pontot. Eddig és ne tovább.
Volt amikor egyikőnk, volt amikor a másik engedett, hogy a mérleg ne boruljon meg.
Aztán történt valami.
Van aki megvásárolható, szőröstől, bőröstől, elvestől és van aki nem és nem is felejt. Van aki a pénzért, ideológiáért feladta addigi gondolatait, azokhoz simult akiket addig szapult, mintha hipnózis alá kerültek volna. Mintha elfelejtették volna, azt amit ők szajkóztak előtte. Behódoltak? Lehet. Vagy csak a könnyebb utat választották? Inkább.
A gond inkább ott kezdődik, mikor szemet hunynak olyan dolgok felett ami nekik sem tetszik, eljátsszák, hogy nem tudnak róla. Sejtik, de inkább nem szólnak semmit. Nem szól szám, nem fáj fejem alapon. Amikor meg rá mutat valaki a problémára, ráhúznak egy címkét majd a következő terelő mondatokkal jönnek:
Nem úgy van az …
Miért, a másik jobb!?
Honnan tudod te ennyire biztosan?
Szerintem legbelül tudják és nem mernek szembe nézni a ténnyel, hogy az ő cinkosságuk is kellet ahhoz, hogy ide jusson ez a történet. Pedig erre most nincs idő. Nincs idő bűnbakot keresni, mindannyian hibásak vagyunk a magunk módján. Pont. Ha ezzel megvagyunk, nézzük meg, hogyan tudunk javítani a helyzeten.
„Nem oldhatjuk meg a problémákat, ugyanazt a gondolkodásmódot alkalmazva, amellyel megteremtettük őket.“
— Albert Einstein
