Valóban, minden csupán a hozzáállásunktól függ. Hogy mit tekintünk problémának, mit tekintünk kihívásnak, mit veszünk komolyan vagy épp komolytalanul.
Tegnapi nap, épp azon gondolkoztam, hogy mennyire elnyomtam magamban az utóbbi években azt a fajta hozzáállást, magatartást ami sok éven át jellemzett, a bevállalós, merész, vagány énemet.
Hogy ez miért történt!? Talán mások azt mondanák, hogy megkomolyodtam, benőtt a fejem lágya.
De nem!
Pontosan emlékszem az időpontra, amikor ezt a dolgot elnyomtam magamban. 2020. májusában. A karantén kellős közepén. Amit abban a fél évben láttam, tapasztaltam, mind társadalmi mind rendszer szinten, óvatosságra intet. Az utolsó rizikózásom 2020. május és október között történt amikor mindent egy lapra tettem és el is vesztettem.
Onnantól kezdve megfontoltam minden következő lépést. Egészen eddig.
Kockázat nélkül nincs győzelem, csak szürke, langyos életnek csúfolt vegetálás. Köszönöm, ebből nem kérek. Azért élek, hogy tapasztaljak és a közvetlen környezetem számára teremtsek.
Hozzáállás updatelve, folytatódik a móka. A következő Gondolatok egy Panelből XXXV. részében erről is megosztok néhány gondolatot.
