Azt vettem észre, az elmúlt időszakban, hogy a közvetlen ismerőseim, barátaim bár hallják amit mondok, nem vesznek kellőképpen komolyan. Ez több dolog miatt is van így, lehet én sem vagyok kellőképpen agresszív, mint ahogyan azt már megszokták másoktól, de az egyik dolog szerintem az, hogy az ő szemükben még mindig ugyanaz az ember vagyok aki 2020 előtt.
Pedig már rég rájöhettek volna, hogy sem én sem a világ nem ugyanolyan.
Semmi gond, ahogyan annyi mindenben az elmúlt évek során, itt is igazolni fog az élet.
Nézem az eseményeket, belülről, kívülről, felülről és gondolkodom. Jár az agyam, pörög folyton. Az emberek nagy többsége robotként viselkedik és folyamatosan ugyanazokat a hibákat és árulásokat követi el, saját magával illetve a környezetével szemben, miközben megvan győződve arról, hogy jót és helyesen cselekszik.
Természetesen, meg is vannak vezetve. Hohó de még hogy. Épp a közvetlen környezetük által, egy közeli barát és mérgező érdekeinek köszönhetően, halkan súgva a fülekbe a mérgező szavakat és gondolatokat.
Figyelem a reakciókat minden irányból és nem tudom felfogni azt ahogyan a rosszabbik rossz és jobbik rossz közzé próbálják beszűkíteni a világot számomra intelligens, értelmes embereknek vélt értelmiségiek. Hihetetlen.
Hogy jutottunk el erre a pontra, hogy csak rossz és még rosszabb közzé skatulyázzuk be a választható skálát?
