Az elbeszélés cselekménye kitalált történeten alapul. A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen vagy a képzeleted műve.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy megcsonkított nemzet, amely bár földrajzilag más országokkal határos volt, népesség szempontjából saját magával volt határos. Ez a nemzet egy ősi átok bűvöletében élt, és bár az évszázadok során sok ellenséget szerzett, a belső széthúzás nagyobb kárt okozott, mint amit bármilyen külső ellenség kiválthatott volna.
Történt egyszer, hogy e nemzetet behálózta és bekebelezte egy álnok élősködő, aki kereszténydemokrata értékek mögé bújva manipulálta a nemzetet. Az átok hatására belülről széthúzott nemzet életével és érzéseivel játszott, kihasználva mindazon gyengeségeket, amelyek gyarló emberi mivoltukból fakadtak.
Amíg ez az élősködő szétlopta, kizsákmányolta és lepusztította az „agyagországot”, addig az elcsatolt területeken élők különféle juttatásokban részesültek. Nem számított, hogy az agyagországot botrányok, felháborodás és elkeseredettség övezte, a légkör lassan polgárháborús hangulatot öltött, és a keresztény értékek álcája is lehullott. Az álszent élősködőről azonban az elcsatolt területeken élők nagy része, különösen azok, akik juttatásokban részesültek, cinkos hallgatással figyelt. A hozzáállásuk az volt: „Amíg nekem jó, a többiek nem érdekelnek.”
Nem számítottak sem a pedofil botrányok, sem a meleg orgiákon részt vevő papok és tisztviselők, sem a családi vállalkozások gyarapodása a középosztály kárára. A megfélemlítések, a propaganda, a tanárok és az oktatás helyzete, valamint a belső viszályok sem hatottak rájuk. Az elcsatolt területeken sokan továbbra is hallgattak, csak az volt fontos számukra, hogy a 100.000 forint időben megérkezzen.
