Érezhető a társadalom minden rétegében – már ha egyáltalán beszélhetünk még ilyenről. Fiatalok, idősek, szegények, gazdagok egyaránt mintha belefáradtak volna abba a szerepbe, amit évek óta, a társadalmi elvárásoknak megfelelve, magukra kényszerítettek. Ez a szerep nem visz előre, sőt, talán inkább visszahúz. Már kinőttük, kényelmetlen, szakadt, piszkos is. Itt az ideje levetni. De ha már változtatunk, a fenntarthatóság jegyében érdemes lenne alaposan átgondolni, hogyan ne akadályozzuk a fejlődést és a paradigmaváltást ezen a téren sem. Nem lenne bölcs dolog egy újabb jelmezt magunkra ölteni, mert azt is előbb-utóbb kinőnénk, kényelmetlen, szakadt és piszkos lenne.
Ha igazán őszintén belenézünk a tükörbe, láthatjuk, hogy semmi sem működik úgy, ahogyan kellene (igazából soha nem is működött rendesen). Itt az ideje megállni egy pillanatra, venni egy mély levegőt, és levonni a következtetéseket. Restart.
Eljött az idő, hogy visszatérjünk az „Ádám kosztümhöz”, de előtte talán szükségünk lenne egy kollektív mentális pihenésre, egyfajta sziesztára.
