Két hét totális szabadság kellős közepén vagyok. Na de nem az a szokásos, lazulós, pihenős, kirándulós, hanem szülésszabadságos. Eddig azt hittem, hogy pörgős életet éltem, nem csupán saját tapasztalatom de a közvetett és közvetlen környezetemtől is ezt a visszajelzést kaptam.
Nos, amennyiben az pörgős életvitel volt, a mostanit kb. úgy tudnám jellemezni, mint egy fénysebesség a köbön pörgés. Azt sem tudom, hogy fiú vagyok e vagy lány. Ahogy Márk mondta a minap, meg kell nézze a CNP -jét(személyazonossági számát), hogy megtudja melyik is valójában.
Eszméletlen, ahogy telnek a napok, az órák a percek. Egész nap nincs megállás, felváltva, töredezve alszunk. Mosok, takarítok, vásárolok, logisztikázom az ebédet a nagyszülőktől, fuvarozom a nagyikat, fürdetek, szárítok, rendelek, készítem a kiegészítő kaját, pelenkázok, öltöztetek.
– Közben azért fél füllel, egy-egy mondattal RadoszANagy-al is egyeztetek az új lemezzel kapcsolatban, mert hát csak kerüljön még egy dal fel, csak így a kerek. Persze, hogy így. 5 dal egy korszak lezárásáról, 5 dal egy új korszak kezdetére.
– Persze, hogy ilyenkor robban le a verda is, meg ilyenkor szarik be a klíma és szakad le a kedvenc, nyűhetetlen cipőm talpa(ugyanazon a napon mikor a kocsi gyertyái is feladták a harcot) – hát mikor ha nem most!?
Érzem, hogy teljesen újra szerveződik az életem, de olyan gyorsan, amire nehezen készül fel az ember.
– Persze, hogy ilyenkor hívnak fellépni, meg interjúra. De nem megyek. Most két hét teljes pihi, de nyár végéig csak 1-2 dolgot vállalok be a munkám mellett. Első a család. Most itthon kell oda pakolnom magam, egy új feladat vár.
– Persze azért egy-egy üzenet még belefér, hogy lássuk mikor lesz kész például az Éva és Ádám klip illetve DJ Androméda karca a közös dalunkhoz, Holczy-val meg RikGyalogal.
– Persze azért a könyvemmel is szeretnék haladni. Az utóbbi 4 napban, háromszor ültem le írni s a laptop felnyitásáig el is jutottam, de egyetlen egy sorig sem. Rohangálás van, s most teljesen más a prioritás.
Mindeközben folyamatos új ingerek érnek, új feladatok, új drámák, vagyis inkább általam az újdonság miatt túldramatizált helyzetek. Érthető. Mintha egyszerre minden rám zúdulna most, amikor azt mondtam állj. Mintha nem akarnák, hogy megálljak. Lehet nem is kell? Csak határokat húzni. Talán most tanulom meg igazán, hogyan és mire kell nemet illetve igent mondani.
Feró szerint le vagyok nyugodva, valószínűleg igaza lehet, de szerintem csak a fáradtság és a fent felsorolt történések rövid időn belül lezajló folyamatának hatása, meg hát persze Apa lettem.
Azért maradtam két lábon a földön, legalábbis egyel mindig hozzáérek. Barna is küldött egy érdekességet, Arany János, Petőfi Sándorhoz írt levelét – 1847.02.28 – amiből így e bejegyzés végére, szó szerint idéznék pár sort, egy az egybe az akkori helyesírási és fogalmazási szabályok betartásával, csak hogy tiszta legyen a kép és szerintem e bejegyzés borítóképe is mindent elmond:
– Érdemdíjra nem számolok; e két szót kár is, magyarban, összeírni: nem járnak együtt. Azok, kik dús jövedelmet (quasi díjat) húznak, nemigen törik magukat érdem után: azoknak pedig, kik az érdemet kergetik, nem látódik tanácsosnak gazdag jutalmat adni, nehogy, mint az elhízott agár, elpuhúlván nyúl után futni restelljenek. No de se baj! mondom én is. Tűröm a szegénységet; – tűröm a nagy és hosszú képeket is: de emezeknek sohasem hódolok. Néhány kézcsók holmi tiszta (?) kacsókra, néhány cuppantás részeg kortespofákra engem is fölebb vihetne 1 1/2 hajszálnyival: de én undorodom mindeniktől. Amaz által saját erkölcsi jellememet, emez által a népét is megrontani nem akarom. –
Szalonta, 1847.02.28
