2020-ig bevallom, fogalmam sem volt, valójában milyen világban élünk. A közvetlen környezetem, akiket barátaimnak gondoltam, igazából csak addig tartottak annak, amíg az ő kedvükben jártam, amíg kölcsön adtam, amíg a bulikban fizettem néhány kört. Tisztelet a kivételnek.
2020-ig nem tartottam fontosnak az elveket, mert akivel ezekről beszéltem mindenki elbagatellizálta és arról próbált meggyőzni, hogy „van az a pénz” amiért nem számítanak az elvek.
Érzetem legbelül mindig, hogy nem helyes ez, de nem volt meg hozzá a megfelelő bátorságom, hogy ellent mondjak. Inkább úgy rájuk hagytam, de magamban elkönyveltem az ellenkezőjét. Azóta persze, a rengeteg civil oktatásnak köszönhetően, meggyőződtem róla, hogy igenis elvek nélkül nem működhet egy ember, egy közösség de Én semmiképpen sem.
És ezen elveim egyike sem lehet alku tárgya, sem most sem a jövőben.
Egy inkorrekt társadalomban, ha elveid vannak, élve elásnak.
Nomad Economics 2-1-2
Még ha élve el is ásnak, kikaparom a fejem felől a földet. Még ha meg is köveznek, magam elé emelem a pajzsot. Még ha ki is közösítenek, megtalálom magamnak a megfelelő közeget.
S, hogy mit jelképez az ásó, a pajzs és az új közeg!? Egyszerű. A tudást és az elveket!
