Csak idő kérdése, hogy írásaim, gondolataim, zenéim és projektjeink mikor jutnak el egy nagyobb közönséghez, szélesebb közeghez, vagy éppen a megfelelő célcsoporthoz. Tisztában vagyok vele, hogy azzal a lépéssel, hogy kiléptem a cenzúrát és algoritmus-diktatúrát alkalmazó, „fizess vagy nem kapsz nyilvánosságot” elv alapján működő „arc könyvből”, talán megnehezítettem ezt a folyamatot. De vajon tényleg így van? Lehet, hogy az én célközönségem nem is ott van jelen. Sőt, biztos vagyok benne. Hiszen lassú víz partot mos.
Folytathatnám még hasonló közhelyekkel, de nem ez a célom. Katával már egy ideje megállapítottuk – és olvastunk is róla –, hogy mintha az idő gyorsabban telne. Több ismerősömtől is hallom mostanában ugyanezt: mintha a napok rövidebbek lennének és a 24 óra már nem lenne valóban 24 óra. Sokkal kevesebbnek tűnik.
Ha ez igaz és tényleg gyorsabban telik az idő, akkor valóban csak idő kérdése, hogy gondolataim, írásaim, zenéim és projektjeink elérjék azt a közönséget, akikhez igazán szólnak. Minden úgy történik, ahogyan annak történnie kell.
