Figyelem a történéseket s abszolúte minden visszaigazolódik amit Sebi 2020-ban mesélt nekünk. Gazdasági összeomlás, társadalmi hipnózis, ketté szakadt társadalom, rendszerváltás.
Csak hogy a mai napból induljak ki:
- Épp most olvastam Vályi Pistánál, hogy a Volkswagenél 40 százalékos leépítésre is lehet számolni:
„A szakszervezeti vezető szerint állítólag 40 százalékos csökkentés jöhet a vállalat alkalmazottainak teljes létszámát illetően, mégpedig a mesterséges intelligencia, a robotizáció és további átszervezések bevezetése által.”
www.economx.hu
Időközben kapom az infót, hogy az Audinál sincs miden rendben, sőt volt kollégáktól, más cégektől is baljósak a morze jelek. Persze, én is érzem a saját munkahelyemen, hogy ennek nem lesz túl jó vége. Mondhatnám, hogy én megmondta de ez jelenleg cseppet sem vigasztal.
Pedig ebben tényleg semmi új nincs, sőt jövőbelátónak sem kell legyen az ember, hogy lássa merre viszi az áramlat a hajót. Én magam már 2015 óta hajtogatom, hogy ebbe az irányba haladunk, de mintha a falnak beszéltem volna. 2020 óta pedig teljesen egyértelmű a dolog, csak aki nem akarta észrevenni mert a kényelmes „nemveszünkrólatudomást” választotta, annak lehet csupán meglepetés. Semmi gond. Amíg sokan a kényelmet választották, néhányan a megoldáson dolgoztak.
2. De, hogy a társadalom és azon belül is a kapcsolatok milyen szinten vannak arról csak egy apró személyes tapasztalat épp a mai napról. Jó néhány éve együtt dolgozunk egy kedves barátommal, logók, borítók, merchek terén. Körülbelül 1 éve kértem meg, hogy a merchekből készítsen egy katalógust amit aztán a webshopomhoz fel tudok használni. Ez mind a mai napig nem történt meg többszöri említés után sem, de épp ma látom, hogy egy fesztivál merch prezentációját sikerrel elkészítette. Nyilván nem szempont, hogy elmondása szerint én voltam évekig zsinórban a top megrendelője, valamiért mégsem tekint rám komoly vevőként, csupán Siidként és ilyen szempontból az ő felfogása, észlelése teljesen más mint ahogyan azt én elvárnám. Semmi gond, lépünk tovább.
3. Reggel, munkába jövet megálltam tankolni a megszokott benzinkutamon… vagyis hát tankoltam volna, de mivel valami oknál fogva nem működött a rendszer s azon belül az üzemanyagtöltő állomások ez a projektem sikertelenül záródott. Egyre több autó gyűlt fel s egyre ingerültebb reakciók fogadtak. Én is meglepődve próbálgattam újra és újra de nem jártam sikerrel, egy csepp benzin sem került az üzemanyag tankomba pedig pénzem is volt, s vásárolni is szerettem volna még úgy is, hogy indokolatlanul drága de hát el kell jutni valahogy a munkahelyre ahol azt a pénzt keresem meg amit most eltankolnék többek között. (irónia rulez)
A mellettem lévő úriember, valószínű nagyon sietett valahova, ugyanis egyik tankoló állomástól költözött a másikhoz de egyik sem akarta kiszolgálni. Tőlem érdeklődött, hogy vajon miért nem megy, aki ugyanolyan tehetetlenül állt az eset előtt mint ő, talán csak kevésbé pánikolva ugyanis nekem még jó negyedig volt a tankom, amivel elméletileg bőven megjárom a Szalonta-Várad útvonalat oda-vissza, lehet neki már pirosba volt a mutatója. Pánik és tehetetlenség. Ezt az érzést kellet eddig a legkevesebbszer átélnem, ugyanis ilyen az amikor van pénzed de nem tudod mire költeni.
