Az alapoknál kell kezdeni, az oktatásnál. Tegnap néztem egy podcastot Vlad Dobrescu-val a C.T.C. rap formáció egyik tagjával és amit mondott megragadt bennem.
- Már gyerekként az iskolában, hála a túlterhelésnek és az olyan felesleges dolgok tanításának amit az életben nem is használnak(miközben pont élni nem tanítanak meg) a fiatalok már kiskorukban rákényszerülnek arra, hogy az elvárt eredmény érdekében, puskázzanak, másoljanak, csaljanak.
- Ez természetesen egy programként később beágyazódik és mikor már idősebbek lesznek minden adminisztrációs probléma és ügyintézés során a kiskapukat és az „oldjuk már meg főnök” mentalitást futtatja le a rendszer.
Legyünk őszinték magunkkal, mindannyiunkkal előfordult már ez, nem kell szégyellni de büszkének sem kell lennünk rá. Inkább felismerni a problémát és dolgozni azon, hogy ezt a hibát kiküszöböljük a jövőben magunknál és ami még fontosabb a következő generációnál.
Semmi sem változott az elmúlt 50 évben, csupán belénk programozták a jólét illúzióját, hogy egy kedves barátomat és egyben kedvenc költőmet a Holczinger Gábort idézzem:
„Az élet nem meztelen, kurva jó a stylelistje…”
Mindenre megtanítottak minket az iskolában csak épp élni nem. Ez műélet. Belülről érzem, hogy nem erről kell szóljon mint amit mi nap mint nap átélünk. Gondoljunk csak bele, az emberek 80 százaléka(minimum) nem szabad. Nem azzal foglalkozik amit szeretne csinálni, ami érdekli. A társadalmi elvárások, a hitel és a bank fogja ezáltal rá nehezedik egy olyan teher ami miatt nem mer belefogni álmainak megvalósításába. Már ha vannak álmai, sajnos sok ember már álmodni sem mer.
Egy másik dolog, hogy a szabadság felelősséggel jár és azzal, hogy az ember vállalja tetteinek a következményét.
De, hogy visszakanyarodjak a probléma gyökeréhez, lássuk mire jutottam a társadalmunk problémáinak elemzése közben az Ishikawa diagram egy másik szálkáján.
Az agresszív viselkedés ahol a cél nem más mint:
„mások legyőzése és elnyomása által a saját törekvések érvényre juttatása, nem véve figyelembe mások céljait.”
Ez az életvitel ide juttatott minket ahol most vagyunk.
Gondoljatok csak bele, egymást támogatva, nem lenyomva, nem eltiporva, hova jut majd az emberiség és a társadalmunk? Salonta2050
De, hogy ezek az információk miért nem lettek átadva az iskolában? Gondolkodjatok el rajta.
Helyette kaptunk rengeteg olyan információt amit kilépve a nagybetűs életbe az esetek 90 százalékában nem használunk.
Egy végtelen egyszerű példám van mindig erre még a jogosítványom megszerzése idejéből. Csodásan megtanítottak vezetni, a szabályokat, második vizsgán meg is szereztem a hajtásit.
Aztán jött az első út egyedül és az első tankolás. Sosem felejtem el micsoda stresszben voltam, mivel még sohasem tankoltam, nem mutatták, nem tanultam s mivel a családban sem volt gépjármű, kétségbeesetten gurultam be a benzinkútra.
Most is így érzem magam s szerintem nem vagyok ezzel egyedül, csak sokan nem jutottak még idáig vagy erre a következtetésre.
A mai nap történései ismét rádöbbentettek arra, amit már anno megtapasztaltam, hogy a hazugságok világában élünk. Hofi legendás jelenete jutott eszembe, amikor hazudni kellet a párttitkárnak arról, hogy hány disznót fial a koca. Most is ugyanaz működik. Az iskolában, a munkahelyen, a városházán sőt még sokszor a baráti-érdek társaságokban is.
És amikor szólsz, hogy: „Hééé, gyerekek! Nincs ez így jól, süllyed a hajó!” – még meglepődnek, le húrognak, legyintenek.
Van megoldás, nyugalom.
A Straight Outta Salonta – Back2Basics következő videocast/podcast adásában erről is beszélgetünk majd, civil oktatás és a megoldások keresése független szakemberek segítségével.
